Spiró György: Príma környék (Pesti Színház)
Spiró György két, saját maga által kijelölt út között lavírozik új drámájában. Az egyik, hogy gondosan kifejtve megírja a mai Magyarország elmúlt huszonvalahány évéből következő állapotait a nagypapa-nagymama és az anyuka-apuka generációk közötti feszültségeken keresztül, mutyizásokkal, gyanús privatizációkkal, gátlástalan pénzemberekkel, öregeik felelősségét ledobni kívánó alig-középkorúakkal. A másik lehetőség, hogy választ egy hangzatos, a fent leírtakat mindössze egy egyszerű, rövid és túlzó felkiáltásban összefoglaló csattanót.
A Príma környék úgy indul, mintha Spiró az előbbi útra lépett volna rá - aztán legkésőbb a második felvonás elején kiderül, hogy az első elágazásnál mégis lefordult a másik irányba. Ez a dráma és a Pesti Színház előadásának legnagyobb problémája: innentől fogva kis túlzással már nincs is szó másról, mint hogy a tucatnyi, egyre egyértelműbb utalás révén a legkevésbé fogékonyaknak is leessen, aminek le kell esni.
Csőre Gábor és Hegedűs D. Géza - Fotók: MTI / Szigetváry Zsolt
Kereső
Olvasóim
