Kettős behatolás / Double penetration (a Manna Produkció előadása a Cirko-Gejzír moziban)
Hogy lehetne a szerelmet csak a lelki vonzódás vagy csak a testi vágy alapján bemutatni a színházban, és egyáltalán hogyan lehetne precízen elválasztani egymástól a kettőt? Az előbbi alig létezhet az utóbbi nélkül, és ritka az is, hogy a tisztán testinek hitt kéjvágyba ne keveredne valami érzelem is - a színház mégis jellemzően a lélekre koncentrál, és a testből legfeljebb ízelítőt ad, legtöbbször hamiskásan. És míg filmen ma egyre több alkotó kísérletezik e hamisság lebontásával (lásd A nimfomániás, az Adèle élete vagy az Idegen a tónál "valódi" szexjeleneteit), addig ez a színházban szinte lehetetlennek tűnik: élőben, a színpadon és estéről estére határozottabb és egyértelműbb a határ pornográfia és művészet között, mint a vásznon. Az eddig túlnyomórészt - de nem kizárólag - dramaturgként ismert Vörös Róbert saját maga által rendezett és összeállított előadásában olyan közel merészkedik ehhez a határhoz, aminél tovább Magyarországon színházban talán még sosem jutott senki.
Széll Attila, Mészáros András - Fotó: Szilágyi Lenke
Mark Ravenhill: Állampolgári ismeretek (a MaNNa és a Zsámbéki Színházi Bázis előadása)
Egyebek mellett azért olyan nehéz kamasznak lenni, mert az ember ebben a korban "készül el": ha tetszik, ha nem, el kell döntenie, hogy kicsoda is ő; milyen utat követ az életben, mi a fontos számára és mi nem, mivel azonosul és mivel nem, mihez vonzódik és mihez nem. Egyszerűbb, ha valaki ott áll a háta mögött, és megmondja, hogy mit kell csinálni - de az nem önálló választás, és mint ilyen, az ember sosem fogja teljes egészében a magáénak érezni. A döntéseket, az öndefiníciót viszont annál többen nehezítik meg; kapásból ott van például a kamaszt körülvevő kis, zárt társadalom, az osztályközösség, a maga sokszor erőszakosan betartatott és hangadók által hirdetett értékrendjével, ami akkor tud igazán kellemetlen lenni, ha az ember afelé kacsintgat, hogy egy kicsit is eltérjen attól, amit átlagosnak gondol.
Spiegl Anna, Ivanics Tamás - Fotók: MTI / Szigetváry Zsolt
Ady/Petőfi (A Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület előadása a Tháliában)
Van az az égig érő fal diák és nagy nemzeti költő között, ami nem szigetel ugyan tökéletesen, de azért nagyon erősen tompítja a hangokat, és amire egyszer felfirkálták böhöm betűkkel, hogy "pátosz". Ha ezt a falat nem sikerül valakinek lebontania, akkor sok zseniális szöveg nem tud a fejekben verssé válni, és megmarad valami másnak: tananyagnak. Ha innen nézzük, akkor egy középiskolásoknak szóló rendhagyó irodalomóra nem is érhet el többet annál, hogysem annyi lyukat üssön ezen a falon, hogy az már magától is összeomoljon - és az Ady/Petőfi pontosan ezt teszi.
Kovács Krisztián (többnyire Petőfi) és Katona László (leginkább Ady) - Fotók: Nézőművészeti Kft. / Böjte Ágnes
Kereső
Olvasóim
