Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A hamisjézus felpiszkál

0 Komment
0 Reblog

Marius von Mayenburg: Mártírok (Katona József Színház, Kamra)

Kellemetlen és kellemetlenkedő darab a kortárs német szerző, Marius von Mayenburg egészen friss, 2012-es drámája - és nehéz eldönteni, hogy ez jó vagy nem jó. Jó, mert úgy mutatja meg a vallási fanatizálódás folyamatát, egyúttal egy kamasz és a környezete közti teljes értetlenség és tanácstalanság minden káros hatását, hogy szinte lehetetlen legyen megkérdőjelezni a jelenetek igazságát; az ív minden pontja dermesztően logikusan következik az előzőből. És nem jó, mert idővel meglehetősen kimódoltnak kezd tűnni, hogy tényleg minden megtörténik, ami csak fokozhat a helyzetek kellemetlenségén: akinek bornírtnak kell lennie, az hihetetlenül bornírt; ha az amúgy is vérlázítóan igazságtalan helyzetet már csak egyetlenféleképp lehet még igazságtalanabbá tenni, hát előjön az az egyetlen mód; ha egy képtelen vádra kéne egyszerű cáfolatot adni, a megtámadott csak tátog némán. Olyan ez a színdarab, mint egy festmény a minden részletében eszményi naplementéről: minden igaz, ami benne van, mégis valódibbnak tűnne, ha legalább valami megtörné azt a nagy tökéletességet.

Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Ónodi Eszter - Fotók: Dömölky Dániel

Szex összeugrott gyomorral

0 Komment
0 Reblog

Lukas Bärfuss: Szüleink szexuális neurózisai (Színház- és Filmművészeti Egyetem / Ódry Színpad)

Régen nem találkoztam annyira erős drámával, mint amilyen a negyven éves svájci író, Lukas Bärfuss darabja egy értelmi fogyatékos lány gyógyszeres kezelés utáni öntudatra ébredéséről. Ritka, hogy egy előadás alatt jó fél órán keresztül össze legyen ugorva a gyomrom – a Szüleink szexuális neurózisai ilyen. Bärfuss darabja olyan élet-halál kérdéseket jár körbe könyörtelen, metsző pontossággal, válaszként újabb meg újabb kellemetlen gondolatokat ébresztve a nézőben, mint hogy van-e lehetősége vagy egyáltalán joga a normális élethez egy fogyatékkal élőnek; hogy ha valaki, aki „nem normális”, mégis „normálisan” szeretné megélni saját szexualitását, az miért is tűnik azonnal betegesnek; hogy milyen lehet a szexualitás, ha nem rakódnak rá a társadalom által (joggal vagy anélkül) épített gátak; hogy a „beteges szexualitású” lány szüleinek joga van-e olyan szexuális élethez, mint másoknak; és egyáltalán, dönthet-e nem csak saját életéről, de saját testéről egy fogyatékos: szabad-e neki, és van-e rá lehetősége. Bärfuss egy a sablonoktól irdatlan messzire rugaszkodó történetet írt, amely olyan kíméletlenül modellezi a különös gondolatkísérlet végeredményét, hogy a folyton vihogó közönségnek is az arcára fagy végül a mosoly.

Tóth Eszter és Ficza István – Fotók: Hrotkó Bálint

A végzős hallgató, Tóth Eszter pedig olyan kiváló, nagy ívű, erősen koncentrált alakítást nyújt, amely bármilyen színpadon nemcsak megállná a helyét, de lenyűgözne – az értelmi fogyatékos karakter minimális eszköztárával tökéletesen felépít, majd egy-egy mozdulattal, arckifejezéssel láttat egy teljes sorsot. Noha jóval kisebb a szerepe, a „felnőtt” Kovács Patrícia is pár gesztussal tudja megmutatni, hogy lazasága mögött egyfajta bölcsesség van – nem beszélve arról, hogy néhány gesztussal képes elhitetni, hogy koránál jó tizenöt évvel idősebb. Kettejüket érdemes talán kiemelni, de jól átgondoltan, alapvetően magas színvonalon játszik mindenki: Huzella Júlia, Ficza István, Rétfalvi Tamás, Kovács Gergely és Simon Zoltán. Dömötör András rendezése többnyire a lényeget helyezi előtérbe – abszurd megoldásai (mint a zöldségeken elvégzett operációk) pedig jól illeszkednek a szövegben végig jelenlévő fekete humorhoz. Az egyetlen probléma talán a – nyilván nem csak látszólag – szegényes díszlet, amely kissé ránehezedik a játékra – de hogy ezt elfeledjük, arról épp elég módon gondoskodnak.

Kovács Patrícia, Tóth Eszter

Kinek, miért?

0 Komment
0 Reblog

Egy elmebeteg nő naplója (Csáth Géza írásai alapján) – A szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a Thália Színház közös produkciója

Csáth Géza idegorvosi munkásságának fő dokumentuma az Egy elmebeteg nő naplója, egy paranoiás nő kórképe, amely részben szakszöveg, részben a Gizella nevű nő látomásos, irodalmi igényű naplója. Ebből a szövegből és a szépíró Csáth novelláiból írta meg előadása szövegkönyvét a rendező Dömötör András Brestyánszki Boros Rozáliával együtt.

G. Erdélyi Hermina (Gizella) és Pálfi Ervin (Csáth) – Fotó: Port.hu / Puskel Zsolt

Az emeletes díszlet négy különálló szobájában (kórtermében) tehát hol Gizella számol be arról, hogyan kerítette őt hatalmába a Lény, hol más elmebetegek tevékenykednek; hol őket vizsgálják száz éves, primitív módszereikkel az idegorvosok, hol Csáth beszél kutatásairól; néha pedig két gyerek retteg a homokembertől és kínoz állatokat. Történet persze nincs – a színlap is „merülésként” utal az előadás műfajára –, csakhogy nincs más sem: sem magába szippantó atmoszféra, sem feszültség, sem fizikai, sem teoretikus, sem abszurd színház: semmi, ami akár az értelemre, akár az érzékekre hatna. Csak a különösebb szerkesztési elvek nélkül egymás mögé pakolt szövegek, amelyek hol azért érdektelenek teljesen, mert valós, érthetetlen szakszövegek tele orvosi kifejezésekkel, hol pedig azért, mert pusztán annyit mutatnak meg, hogy az orvosok a betegekhez hasonlóan bolondok, vagy hogy mindenkiben meg lehet a bolondság szikrája. Az elmebeteg nő látomásai egyáltalán nem érdekesek, nem izgalmasak és nem is megrázóak, és ugyanez igaz az orvosok és Csáth okfejtéseire is. A színészek magas szinten bírják mesterségüket – látszik, hogy sok munkával és jó technikával építették fel karaktereiket –, de egyikükről sem hiszem el egy percig sem, hogy elmebeteg vagy megszállott kutató, csak azt, hogy jól játszik elmebeteget vagy megszállott kutatót.

Ralbovszki Csaba és Pesitz Mónika – Fotó: Port.hu / Puskel Zsolt

Akármit is várhat valaki a színháztól – szakmai érdekességet, érdekes történetet, sajátos hangulatot, bármilyen élményt –, azt az Egy elmebeteg nő naplója nem adja meg. Fogalmam sincs, hogy bárkinek – nézőnek, rendezőnek, színházigazgatónak – miért is lehet érdekes ez az előadás.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés