Egyfelvonás

Lukas Bärfuss: Szüleink szexuális neurózisai (Színház- és Filmművészeti Egyetem / Ódry Színpad)

Régen nem találkoztam annyira erős drámával, mint amilyen a negyven éves svájci író, Lukas Bärfuss darabja egy értelmi fogyatékos lány gyógyszeres kezelés utáni öntudatra ébredéséről. Ritka, hogy egy előadás alatt jó fél órán keresztül össze legyen ugorva a gyomrom – a Szüleink szexuális neurózisai ilyen. Bärfuss darabja olyan élet-halál kérdéseket jár körbe könyörtelen, metsző pontossággal, válaszként újabb meg újabb kellemetlen gondolatokat ébresztve a nézőben, mint hogy van-e lehetősége vagy egyáltalán joga a normális élethez egy fogyatékkal élőnek; hogy ha valaki, aki „nem normális”, mégis „normálisan” szeretné megélni saját szexualitását, az miért is tűnik azonnal betegesnek; hogy milyen lehet a szexualitás, ha nem rakódnak rá a társadalom által (joggal vagy anélkül) épített gátak; hogy a „beteges szexualitású” lány szüleinek joga van-e olyan szexuális élethez, mint másoknak; és egyáltalán, dönthet-e nem csak saját életéről, de saját testéről egy fogyatékos: szabad-e neki, és van-e rá lehetősége. Bärfuss egy a sablonoktól irdatlan messzire rugaszkodó történetet írt, amely olyan kíméletlenül modellezi a különös gondolatkísérlet végeredményét, hogy a folyton vihogó közönségnek is az arcára fagy végül a mosoly.

Tóth Eszter és Ficza István – Fotók: Hrotkó Bálint

A végzős hallgató, Tóth Eszter pedig olyan kiváló, nagy ívű, erősen koncentrált alakítást nyújt, amely bármilyen színpadon nemcsak megállná a helyét, de lenyűgözne – az értelmi fogyatékos karakter minimális eszköztárával tökéletesen felépít, majd egy-egy mozdulattal, arckifejezéssel láttat egy teljes sorsot. Noha jóval kisebb a szerepe, a „felnőtt” Kovács Patrícia is pár gesztussal tudja megmutatni, hogy lazasága mögött egyfajta bölcsesség van – nem beszélve arról, hogy néhány gesztussal képes elhitetni, hogy koránál jó tizenöt évvel idősebb. Kettejüket érdemes talán kiemelni, de jól átgondoltan, alapvetően magas színvonalon játszik mindenki: Huzella Júlia, Ficza István, Rétfalvi Tamás, Kovács Gergely és Simon Zoltán. Dömötör András rendezése többnyire a lényeget helyezi előtérbe – abszurd megoldásai (mint a zöldségeken elvégzett operációk) pedig jól illeszkednek a szövegben végig jelenlévő fekete humorhoz. Az egyetlen probléma talán a – nyilván nem csak látszólag – szegényes díszlet, amely kissé ránehezedik a játékra – de hogy ezt elfeledjük, arról épp elég módon gondoskodnak.

Kovács Patrícia, Tóth Eszter