Réczei Tamás: Vasárnapi gyerekek (kecskeméti Katona József Színház)
Réczei Tamás Vasárnapi gyerekek című drámája a teljes huszadik századi Magyarország bemutatására vállalkozik a numerus clausustól a rendszerváltásig és a taxisblokádig, egy család három generációjának családregényén keresztül. A zsidó, munkaszolgálatból menekült, meggyőződéses pártkáderré váló nagypapa, a disszidálási kísérlet során elkapott, az Eichmann-perben is közreműködő, később rendszerváltó politikussá felnövő apa és a család múltját kutató, mai korban élő fiú a három főszereplő. A bátorságával, ízlésével a vidéki színházak közül kiemelkedő kecskeméti Katona vállalkozása tehát igen nagy ívű és ígéretes.
Márton András, Szemenyei János, Réti Erika, Decsi Edit, Porogi Ádám – Fotók: Walter Péter
A színdarab azonban a legtöbb felvetett témának, történelmi traumának nem hatol a mélyére: a teljes első felvonás csak ismert tényekbe, túlontúl ismerős helyzetekbe karcol bele. Az elsőtől erősen elkülönülő második felvonás már izgalmasabb, de az sem történelmi tablóként: a magánélet, a zsidó (vagy bármilyen) identitás és a pártérdek feszül egymásnak a vasárnapi ebéd asztala mellett, és ez valódi drámai helyzetet teremt. Ez azonban csak fél óra a bő kétórás – a szerző által rendezett – előadásból, s az a másik másfél igencsak döcög.
Magyar Éva, Hegedűs Zoltán, Trokán Nóra, Szemenyei János, Decsi Edit, Porogi Ádám
Egyrészt, mert sokszor hiányoznak a hasonló drámai szituációk, csak képek villannak fel helyettük, mint illusztrációk a lexikon egy-egy fontos oldalán. Az előadás is olyankor a legerősebb, amikor a színészeknek van mit eljátszani. Egy apa, egy fiú és egy unoka évtizedes konfliktusa mégiscsak jobban átélhető, mint egy-egy szemléltető jelenet Magyarország múltjából.
Szemenyei János, Trokán Nóra
Másrészt, mert a színdarab sok sebből vérzik. A Vasárnapi gyerekekben a múlt a ma élő házaspár előtt elevenedik meg, de ez a szerkezet sehogy sem találja meg az érvényességét: nemcsak, hogy legalább három különböző módon idéződnek meg a múlt árnyai, de eleinte még szituációk épülnek arra, hogy hogyan és miért bukkannak fel a szellemek, később a házaspár szinte egy teljes felvonásra egyszerűen félrevonul, és a nézőtérről követik az eseményeket. Hasonlóképp nincs jól kidolgozva, hogy egyáltalán miért kezd pont most a múltjával foglalkozni a férj, ahogyan a feleségével való kapcsolata is percről percre másmilyennek tűnik – pedig ez a kapcsolat adhatna muníciót a két színésznek, Szemenyei Jánosnak és Trokán Nórának, akik így mélység és jellem nélküli figurákat kényszerülnek játszani. De zavaróak az olyan „apróságok” is, hogy bár minimális matekozással kiderül: a férjnek negyvenegy évesnek kell lennie, mégis egyértelmű a drámából és a játékmódból, hogy ez a figura a színpadon nem lehet több harmincegy-két évesnél.
Márton András
Sok egy teljes évszázad ahhoz, hogy két órába zsúfolódjék. Ennek ellenkezőjéről meggyőzhetett volna Réczei Tamás, a drámaíró és Réczei Tamás, a rendező is. Egyiküknek sem sikerült.
Kereső
Olvasóim
