AJÁNLÓ
 
10:25
2013. 10. 21.
Mark Haddon - Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában (Centrál Színház) ...
A bejegyzés folyatódik
 
10:25
2013. 10. 21.
Kiss Márton: Angéla evangéliuma, avagy a réterdősi patkányfogó (Centrál Színház) ...
A bejegyzés folyatódik
 
10:25
2013. 10. 21.
Jez Butterworth: Az ígéret földje (Centrál Színház) Roppant szimpatikus a Centrál...
A bejegyzés folyatódik
 
10:25
2013. 10. 21.
John Kander – Fred Ebb – Joe Masteroff : Cabaret (Centrál Színház)Meghívott „sztárvendégekkel”,...
A bejegyzés folyatódik
 
10:25
2013. 10. 21.
Vasárnap este harmincnegyedik alkalommal osztották ki a Színikritikusok Díját. A legjobb előadás...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A színház meg közben összedől

0 Komment
0 Reblog

Michael Frayn: Függöny fel! (Centrál Színház)

Másnapos bérletnek a bemutató utáni napon tartott, második előadásokat nevezik a sokat látott színháziak – aki hallotta már ezt a kifejezést, az azt is tudja, hogy a színész is ember, még olyankor is, amikor éppen játszania kell. Michael Frayn ebből az alapállításból írt afféle traumakibeszélő bohózatot: a Még egyszer hátulról, Ugyanaz hátulról és Veszett fejsze címen is játszott darab színfalak mögötti eseményeihez képest ugyanakkor egy súlyos delíriumba forduló előző éjszaka olyan ártalmatlan eseménynek tűnik, mint egy vasárnapi nassolás a vegán bisztróban.

Ágoston Katalin, Bereczki Zoltán – Fotók: Rick Zsófi

Frayn csokorba gyűjtötte az összes sztereotípiát, amit csak színházi emberekről el lehet képzelni – a rendező minden színésznőt megdönt, a primadonna buta, mint a sár, az öreg színész alkoholista, a bonvivánnak féltékenységi rohamai vannak –, és felsorol mindent, ami elromolhat egy előadás alatt. Próbálni alig volt idő, a színészek nem tudják a szöveget, a kontaktlencse kiesik, egy vagy több nő terhes lesz a rendezőtől, a színészek fúrják egymást; főpróba rémes, a vidéki turné rettenetes, míg végül tényleg minden szétesik és fejre áll. És ahogy közeleg a színházi apokalipszis, úgy növekszik az egy percen belüli poénok száma kettőről körülbelül hatvanig. Bár a próbált, majd játszott bohózat valójában tényleg inkább rossz, mint vicces, másodszor, hátulról nézve és harmadszor, a romokon táncolva ebből is villámként sül ki a nevetés – ahogyan Puskás Tamás rendező is tökéletes ritmusérzékkel és poénérzékenységgel aknázza ki a legapróbb helyzet humorát is.

Pokorny Lia

Pokorny Lia, Botos Éva és Cserna Antal profi komédiások: színpadi bestiaként épp olyan meggyőzőek, mint emberekként a takarásban; színészükben is ott van az az emberi jellem, amelyet pontosan mutatnak meg a díszlet mögött is. Szilágyi Csenge rendezőasszisztense kiváló börleszkfigura, mégis, amikor arra van szükség, egy apró mozdulattal át tud lépni a szinte groteszkből az érző lénybe. Ágoston Katalin ügyesen faragott faarccal játssza a körülményekkel mit sem törődő, „buta szőke” színésznőt, s a kulisszák mögött ugyanennek a famaszknak mutatja meg más árnyalatait. Bereczki Zoltán féltékeny vezető színésze elsöprő lendületet visz az előadásba, de sokszor pantomimesen eltúlozza nem színészinek, de emberinek szánt gesztusait, hasonlóan a kevéssé összetett rendező-figurát adó Schmied Zoltánhoz. Papp János és Vári-Kovács Péter magabiztos technikai tudással építik fel nem túl bonyolult komédiai karaktereiket – profi nevettetők.

Cserna Antal, Schmied Zoltán

A nevetés hangja pedig szinte elnyomja a darab keserű, savas mellékízét is. Mert azért a színpadon mégiscsak azt látni, hogy a színészeknek és a rendezőnek gyakorlatilag minden fontosabb az előadásnál: személyes sértettség, egymás közti konfliktusok, szerelem, karrierépítés – akkor is, ha közben meg a díszlet rádől a közönségre. Épp ezért hiányzik nagyon az irónia a Centrál Színház előadásából: az a mindenből sugárzó bizonyosság, hogy ez itt nem történhetne meg. Az az el nem játszható közmegegyezés néző és színház között, hogy amit látunk, csak félelem a mindig jelenlévő minőség elveszítésétől, ami egy picike súlyt adhatna ennek a nagy komédiázásnak. Hogy ez nem tét nélküli komédia, hanem roppant humoros lázálom a tét nélküli komédiajátszás veszélyeiről.

Schmied Zoltán, Pokorny Lia, Botos Éva, Szilágyi Csenge

A Centrál Színház előadásáról ezt nem érezni biztosan. De azt igen, hogy a Függöny fel! remek szórakozás, három felhőtlen óra, ebből garantáltan minimum másfél órányi nevetéssel. Sokkal jobb, mint például egy rossz előadás.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés