Idén is a Pécsi Országos Színházi Találkozón adták át a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társaságának szakmai díjait, a június 20-áig megtekinthető Látványtér 2014 kiállításon. Díszletmakettek és gyönyörű látványtervrajzok között derült ki, hogy a szakma szerint a 2013 májusa utáni időszakban a legjobb jelmeztervező Füzér Anni, a legjobb díszlettervező pedig Cziegler Balázs volt.

Hegedűs D. Géza a kiállításmegnyitón - Fotó: Simara László

Füzér Anni idén is több előadáshoz tervezett jelmezt – a POSZT versenyprogramjában is szereplő nyíregyházi Énekes madárhoz, a vígszínházi Popfesztivál 40-hez és a Pesti Színház-i Vőlegényhez –, de pályázata alapján a kollégák a Miskolci Nemzeti Színház Don Giovanni című operájának jelmezeit tartották a legkiemelkedőbbnek.

Füzér Anni jelmeze a miskolci Don Giovannihoz

És Füzér kollekciója valóban lenyűgözően impozáns, pláne, ahogyan a pécsi Művészetek és Irodalom Házának galériájában ki van állítva: a tervező egészen egyedi stílusú, roppant részletgazdagon kidolgozott grafikái mellett ott vannak a megvalósult ruhák fényképei is, egy monitoron pedig részletek az előadásból, azaz úgymond a puding próbája. A miskolci Don Giovanni jelmezei a retróelegancia különleges remekei: keveredik bennük a szocreál az haute couture estély-világával, az előkelőség a földhözragadtsággal, az elemeltség a hétköznapisággal, és ezzel a tervező a ruháknak úgy egyesével, mint összképükben is sajátos, erős hangulatot teremtett – miközben a darabok elsősorban és legfőképp végtelenül esztétikusak.

Füzér Anni jelmeze a miskolci Don Giovannihoz

A hosszú évek óta figyelemreméltó, és sokat is foglalkoztatott Cziegler Balázs a székesfehérvári A Mester és Margarita grandiózus díszletével pályázott – sikerrel – a díjra; a kiállítás csalódása (vagy felkészületlensége?), hogy a művész munkáit csak egy más alkotásokkal együtt bemutató videón lehet úgy-ahogy megnézni egy kisebbfajta monitoron.

Cziegler Balázs díszlete székesfehérvári A Mester és Margaritához

Cziegler szintén kapcsolatot keres és talál a múlttal, de a szocreálnál messzebb nyúl vissza: A Mester és Margaritájának díszletei egy pesties, vagy még inkább tipikusan kelet-európai, évszázados bérház omladozó, koszlott, dohos, mégis nagyszabású, állványokkal megtámogatott terét idézik fel, úgy, hogy nem eldönthető, hol van a kint és hol van a bent (valamelyest hasonlóan a tavalyi miskolci A vágy villamosához). Cziegler ebben az egyszerre metaforikus és konkrét térben vegyíti a kiábrándító sivárságot a nagypolgáriassággal: a falon ott a klozet, miközben az azok által körülfogott tér grandiőz bálterem, az építkezést idéző állványzatok pedig gigantikus tömegjelenetek színterei.

Cziegler Balázs díszlete székesfehérvári A Mester és Margaritához

„Ez a kiállítás a szakmánk jelenléte és fontosságának felszínen tartása miatt fontos, és az nem könnyű feladat: színházi előadásokról ritkán jelennek meg totálképek, a makettjeinket porosan, hiányosan, összetörve kapjuk vissza, ha egyáltalán visszakapjuk, a jelmezek pedig azonnal bedarálódnak egy következő előadásba, miközben az anyagi feltételeinket leginkább a szűkös szóval lehetne leírni” – summázta a helyzetet Khell Csörsz, az egyik tavalyi díjazott, valamelyest hasonlóan Rátkai Erzsébet jelmeztervezőhöz, aki egy előző napi szakmai beszélgetésen vetette fel: hogyan is lehetne a szakmának érdekérvényesítő képessége, ha például a tervezőknek még annyit sem sikerült elérniük, hogy kiírják a nevüket a színházi plakátokra.

Fotó: Simara László

És az ingyenesen látogatható Látványtér valóban megfelelő arra, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa, vagy legalábbis megpróbálja megváltoztatni: itt végre az azokat megillető súllyal, azaz önálló műalkotásokként kezelve jelennek meg a jelmezek és díszletek. Néha akár olyan impozáns formában, mint például Nagy Fruzsina saját tárlat-sarka a Katona József Színház Pinokkiójának jelmezeivel: előbb önálló dizájnfotókon, beállított szituációkban köszönnek vissza a megvalósult jelmezek, aztán egy leleményesen berendezett miniszobában ott lógnak maguk a ruhák, megjelennek a rajzolt látványtervek, és végül előadásfotók is.

Fotó: Simara László

A Látványtér 2014 akkor lehetne igazán jó látnivaló, ha minden alkotással legalább ennyit foglalkoznának, de idén – a tavalyi tárlathoz képest is – szerény a felhozatal. Kevés a makett, de még a kiállított jelmez is, bábok most egyáltalán nincsenek, viszont túlontúl sok a több perces videó, amelyet egy-egy apró monitoron lehetne végignézni, hogy úgy hámozzuk ki belőle az előadások látványvilágát, ha van hozzá türelmünk. Pedig ezek a munkák megérnék a törődést, vagy – feltételezhetően – inkább a bőkezűbb támogatást, hogy minden látogató számára egyértelmű lehessen: a díszlet és a jelmez valóban nagyobb figyelmet érdemel, mint amennyit általában ki tud vívni magának.



Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés