Félelmetes szöveg, félelmetes színészek

0 Komment
0 Reblog

Thomas Bernhard: Heldenplatz (Katona József Színház, Kamra)

„egy embert az utcán akit nem ismernek
csak akkor köpnek le
ha látják hogy zsidó”

Amilyen végtelenül konkrét, szinte cselekmény nélküli, háborgó szövegfolyam Thomas Bernhard drámája, annyira költői a darabon végigívelő metafora. Az öngyilkosságot elkövetett zsidó professzor özvegye Heldenplatzra néző lakásában ötven éve folyamatosan hallja az 1938-ban az ablakon átharsogó üdvrivalgást, az Anschlusst és Hitler bevonulását ünneplő osztrák nácik üvöltését – mert ami azon a téren (és nem csak azon a téren) egyszer megtörtént, az már kitörölhetetlenül ott visszhangzik örökké.

Szacsvay László, Olsavszky Éva, Takátsy Péter, Máté Gábor, Pelsőczy Réka, Rezes Judit – Fotók: Garamvári Gábor

Bernhard az esemény ötvenedik évfordulójára írt, Ausztriában felháborodást kiváltó – itthon nyilván érdemi visszhang nélkül maradó – színdarabjával maga is tesz róla, hogy aminek nem szabad, az ne felejtődjön el: a Heldenplatz kényszeríti a nézőt arra, hogy átgondolja, mennyi is az igazság a darab kíméletlen túlzásaiban és kegyetlen általánosításaiban a minden korábbinál nagyobb mértékű és általánosabb zsidógyűlöletről, a nácizmus erősödéséről, a politikusok korruptságáról vagy a média és a színház teljes értékvesztéséről. Bernhard szövege rettenetesen erős, tucatnyi mondatát lehetne felírni egy cetlire és kiragasztani a falra: vad és dühös, ugyanakkor szellemes, ám legfőképp fájdalmasan jogos vádirat ez talán minden európai nép ellen (a magyar ellen egészen biztosan), úgy a gyűlölködőknek, mint a tiltakozni nem akaróknak címezve.

Rezes Judit és Máté Gábor

A társadalmilag fontos színházcsinálásban évek óta élen járó Bagossy László előadásában a Kamra tere – a színészek a Heldenplatz emblematikus épülete, a Hofburg makettjén és a körül játszanak – úgy teszi izgalmasabbá az előadást, hogy közben „a nagy metafora” hatását is erősíti. A Katona társulata pedig hihetetlenül jó: nemcsak Szirtes Ági a maga harminc, Máté Gábor a maga ötven és Pelsőczy Réka a maga tíz oldalas majdnem-monológjával nyűgöz le, de azok is, akik szinte nem is beszélnek: Takátsy Péter, aki rendkívül koncentrált játékkal teremt érdekes jellemet mindössze pár mondatból, vagy a halálesettől traumatizált szobalányt csodálatos arcjátékkal megjelenítő Kiss Eszter. Az ötven éves visszhangot csak a fejében halló Bodnár Erika elborzadása pedig nem csak a képzelt náciknak, de a darab egész témájának szól.

Máté Gábor, Takátsy Péter és Szacsvay László

Az előadásról, a színészekről, a bátor és profi rendezésről, a díszletről és a remek jelmezekről hosszú tanulmányt lehetne és kellene írni. A Kamra Heldenplatza félelmetes szöveg félelmetesen precíz színészek alakításaival, egy dermesztő és kihagyhatatlan előadásban.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés