Egyfelvonás

Gogol: A revizor (a Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság előadása)

Szerző: Mikes Éva

Érdekes házasság a Vígé és a Szputnyiké. A Katonában indult és a saját maga alapította miniszínházban a Szputnyik társulattal kísérletező, határokat feszegető, remekelő Bodó Viktor ezúttal a Vígszínház nagyszínpadára, hatalmas nézőtere elé adaptálhatta vízióit, kísérletező kedvét, filmes látásmódját. Megszokott módszereit alkalmazza: vesz egy alapanyagot, ezúttal Gogol A revizorját, azt újraíratja, improvizáltat művészeivel, meghökkenti nézőit, és beveti a humor számtalan eszközét a mívestől a blődliig.

Hegedűs D. Géza - Fotó: Jekken Péter / peterpress.com

Tűzoltó leszel s katona! (Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház)

A nyíregyházi Tűzoltó leszel s katona! annyira jól és evidensen szól a célközönségéhez, azaz a középiskola vége felé járó kamaszokhoz, hogy az előadás után nem is érteni: miért nem készít ugyanerről a témáról színdarabot minden, az ifjúságot is megszólító színház? Ez a "zenés pályaválasztási tanácstalanság" - ahogy a remek és nagyon pontos alcím meghatározza a műfajt - arról szól, ami kitölti ennek a korosztálynak gyakorlatilag az egész életét: a készülődésről az érettségire. És ennek a készülődésnek csak az egyik része a tanulás; ott vannak még a tanulás különféle alternatívái, mint a randik és baráti találkozók. Na meg a másmilyen értelemben vett készülődés: a szembenézés azzal, hogy most már tényleg muszáj lesz kezdeni valamit az életünkkel.

Fotó: Karádi Zsolt

Sütő András: Az álomkommandó (Pesti Színház)

A diktatúra nem a tettekkel, hanem a szavakkal kezdődik - a szavak ebből következően arra is jók lehetnének, hogy megakadályozzák az elnyomó rendszerek visszatérését. És mije van egy színháznak, ha nem szavai? Amikkel újra elmondhatja minden olyan időpillanatban, amikor csak szükség lehet rá, hogy minden elnyomásban ott van egy népirtás magja, csak annyi a kérdés, vannak-e elegen, akik elültetik és meglocsolják. A Vígszínház is elővette a maga szavait, és jó, hogy ezt tette. Még akkor is jó, ha a mód, amit választott, annyira sok sebből vérzik, mint Sütő András Az álomkommandójának előadása Szász János rendezésében.

Hegedűs D. Géza, Fesztbaum Béla - Fotók: Szkárossy Zsuzsa

Vlagyimir és Oleg Presznyakov: Európa-Ázsia (Bárka Színház)

Olyan a Presznyakov fivérek által írt és rendezett Európa-Ázsia című előadás a Bárka Színházban, mintha egy vásott óvodás kisgyerek rosszalkodna a dühöngőben, miután előző este bekapcsolva maradt a kulcslyukon túl a felnőtt tévécsatorna. Ebben a tényleges történet nélküli, lufinál is üresebb előadásban egyvalami állandó: a szereplők gyakorlatilag minden felmerülhető helyzetben párzó mozdulatokkal toszogatják egymást, egymás lábai közé nyúlkálnak, saját mellüket vagy másokét simogatják, böfögnek, és amikor már éppen félnénk, hogy azt kifelejtették, még egy fingós poént is elsütnek. Az egyik színésznek pedig egy nagy műpénisz domborodik rövid forrónadrágja alatt, de ha ez nem lenne önmagában elég feltűnő, a színész a jelenete végén meg is ragadja azt, és látványosan átrendezi jobbról balra.

Szorcsik Kriszta, Seress Zoltán, Jerger Balázs, Makra Viktória - Fotók: MTI / Koszticsák Szilárd

Heinrich Mann - Gáspár Ildikó: A Kék Angyal avagy Egy zsarnok vége (Örkény Színház)

Gáspár Ildikó átiratában, az Örkény Színházban bemutatott, Heinrich Mann-regényből készült drámában nem Ronda tanár úrnak csúfolják Gonda tanár urat, mint Kosztolányi regényfordításában, hanem Posványnak Osványt. Remek és lényegi lelemény ez Gáspár Ildikótól: a weimari köztársasággal egyszerre elbukó-elkorcsosuló, kisszerű, bosszúszomjas akarnok zsarnok-tanár nem egyszerűen "rondaságot", hanem egy mindent átható posványt képvisel. Mert a dráma, amelyben a pimasz diákjait szenvedélyesen tönkretenni akaró professzor végül beleszeret a fiúk bárénekes barátnőjébe, Lolába, és amelyben az erkölcscsősz maga is lecsúszott, kétes egzisztenciává aljasul bosszúdühe kiéléséért, akkor lehet igazán érdekes, ha a történet nem csak egy zsarnok bukását, hanem A zsarnok, a mindenkori, általános zsarnok bukását mutatja meg.

Szandtner Anna, Gálffi László - Fotók: Dömölky Dániel

Túró Rudik köröznek az égen. A 20 forintos operett egy "nomád rádióműsor", a budapesti Pneuma és a lipcsei Mobile Albania színházi kollektíva közös projektje: kísérlet a rádió és a színház összehozására, illetve a rádió közösségi élménnyé alakítására. Ellátogattunk egy sorozat részét alkotó adásra, amely különböző budapesti közösségi terekben és rádiókban folytatódik majd.

Michael Morpurgo - Nick Stafford: War Horse (New London Theater)

Emberek mozgatják ugyan a nagy múltú londoni színházban a lóbábokat, mégsem nevetséges, inkább élethű a Steven Spielberget is megihlető Csataló vagy Hadak útján című mese: a bábosok úgy csóválják a ló farkát, úgy fújtatnak, hogy az ember tényleg elhiszi, élő állat van a színpadon. Londonban élő tudósítónk számol be az előadásról.

Fotók: War Horse On Stage, Brinkhoff/Mögenburg

Bűn és bűnhődés (a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a TÁP Színház produkciója Dosztojevszkij alapján)

Mi a legdurvább dolog, amit nézőként elviselnél a színházban? Ezt a kérdést fogalmazza meg nagyon markánsan a végzős színművészeti egyetemi hallgató, Fehér Balázs Benő Bűn és bűnhődése - persze nem horrorról vagy a szereplők extrém lelki szenvedésének kitettségéről van szó. Hanem arról, hogy mennyire jöhet közel a színház a nézőhöz? Mennyire mélyen hatolhat bele az intim szférájába? Ez a Bűn és bűnhődés nem az a színház, amelyik lebontja a "negyedik falat", ellenkezőleg: felépíti, csak éppen a néző háta mögött. Itt te vagy az egyetlen néző, az előadás elején beleülsz egy kerekesszékbe, és jelenetről jelenetre a hátad mögött megbúvó rendező tologat a díszletekben, a csak neked játszó, mélyen a szemedbe néző színészek között.

Király Dániel, Fekete Ádám, Bach Kata, Szilágyi Csenge, Gyöngy Zsuzsa, Bárnai Péter

Rába Roland - Zöldi Gergely: Dermedési pont (a K.V. Társulat és a Füge Produkció bemutatója)

Olyan témáról szól a K.V. Társulat új bemutatója, ami itt és most mindenkit foglalkoztat, ami aktuális, valós és fontos kérdés - ettől pedig a néző kapásból jóindulatot érez az előadás felé. Azonban a Dermedési pont végül cserben hagy, mert nem mond el semmi újszerűt arról, hogy miért vándorolnak ki az emberek Magyarországról, hogy megoldás-e ez bármire, vagy hogy mit lehet tenni ellene.

Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina, Bartsch Kata - Fotók: Kállai-Tóth Zsanett

Gimesi Dóra: A Csomótündér (kecskeméti Ciróka Bábszínház) - 7. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle a Marczibányi Téri Művelődési Központban

A pontosan meghatározott célközönség mindig jót tesz a színháznak: ha egy előadás nem akar mindenkinek megfelelni, viszont jól látja maga előtt azokat, akikhez szólni kíván, a rendező vagy igazgató nagyobb eséllyel választ olyan darabot, amelynek a témája közel áll ehhez a közönséghez. Részben ezért annyira izgalmasak a csak gyerekeknek és kamaszoknak játszó társulatok: hiszen nincs is jobb, érdekfeszítőbb, örömtelibb annál, ha a színház valóban mondani akar valamit a világról, ami körülveszi az előadásai nézőit.

A kecskeméti Ciróka Bábszínház A csomótündére ezért, de nem csak ezért igazán és minden ízében csodálatos előadás.

Krucsó Júlia Rita, Fülöp József - Fotók: Ciróka Bábszínház