Egyfelvonás

Titus Maccius Plautus: A hetvenkedő katona (Pesti Színház)

Sértően alacsonyra lőtte be a közönség szellemi szintjét Szőcs Artur a Pesti Színházban: tangás férfiakkal, a közösülés ezeregyféle imitálásával, herebeveréssel, péniszmasszírozással, bugyi nélküli nők alulról való bámulásával, funkciótlan bazmegezéssel és női mellmutogatással kíván röhögtetni. A csaknem három órás előadás minden percében felbukkan a fentieknek legalább az egyike, tízből kilencszer abszolút öncélúan. Ebben a bántóan primitív hangnemben talán még az is elveszítené érvényességét, ha egyébként bárki gondolna akármit is a klasszikus római drámaíró, Plautus vígjátékáról.

Gere Dénes, Molnár Áron, Réti Adrienn, Telekes Péter, Csőre Gábor, Mészáros Máté – Fotók: Almási J. Csaba

De nem gondolnak; nem indokolják meg, hogy miért érdemes ma a főváros egyik vezető színházában bemutatni A hetvenkedő katonát. A rendező legalábbis nem mutatja fel a darab azon értékeit, gondolati tartalmait, amelyek ma is magukért beszélnének; Szőcs mindössze ironikusan próbál közelíteni a darabhoz: latin szentenciákból ír dalszöveget, a színészek megjegyzéseket tesznek „az antikokra” – de ebből maximum annyi derül ki, hogy szerinte eleve vicces dolog a huszonegyedik században kétezer éves drámát játszani. Ez alighanem még akkor is kevés lenne egy előadás tétjének, ha a legalább hozzátenné azt is, miért gondolja így.

Mészáros Máté, Gere Dénes, Csőre Gábor

A kiállhatatlan, hazug katona megleckéztetéséről és két szerelmes trükkös összehozásáról szóló előadás előnyére válik, hogy – bár Szőcs keze alatt minden szereplő jellem nélküli és kétdimenziós marad – a legtöbb színész derekasan küzd az este méltóságáért. Igaz, van, aki szó szerint nem tud mit játszani, és egyetlen vigyor mögé bújik egész időre; Molnár Áron viszont nyakig merül a ripacsériába. Szőcs Artur rendezése végtelenül egyenetlen: csak a második felvonásban jut eszébe a már említett, antik-tárgyú ironizálás; több ötletét újra meg újra elsüti; néha erőltetetten másolja hol Mohácsi János, hol Bodó Viktor jellemző ötleteit; s a finálé nyersessége is olyannyira elüt az előző három órától, mintha egy másik előadáshoz készült volna.

Molnár Áron körvonalai és Mészáros Máté

Szőcs Artur többször bizonyította, hogy tehetséges rendező: posztdramatikus, workshop-szerűen készülő bemutatói (mint a vígszínházas period… vagy a miskolci Mi és Miskolc) egyéni hangról árulkodtak, saját szövegeiből készített előadásai hol kiválóak és remekül szerkesztettek (De jajj!), hol pedig gondolatiságukban, átgondoltságukban ígéretesek voltak a kevésbé sikeres megvalósítás ellenére is (a kaposvári Cigánytábor az égbe megy); de a Pesti Színház színpadán is rendezett már elegánsan visszafogott, rendkívül ötletes formanyelvvel dolgozó, a lélekrajzra koncentráló előadást (Billy világa).

Rejtély, hogyan illik egy ilyen rendezői életműbe A hetvenkedő katona velejéig ízléstelen (nem is bulvárszínháza, hanem) bulvárgagyija.