A zöldségek jelképeznek

0 Komment
0 Reblog

Agota Kristof: A nagy füzet (A Forte Társulat és a Szkéné Színház előadása)

Mit tesz az emberrel az embertelenség? Sokan feszegették már a kérdést, de olyan megrázó és egyúttal mégis gyönyörűen végigvezetett választ, mint amilyen az Agota Kristof világhírű trilógiájának első része alapján dolgozó Forte Társulaté, nagyon kevesen tudnak megfogalmazni. Egy ikerpár a második világháború és egyúttal a gyerekből felnőtté válásuk éveit az isten háta mögött, egy mizantróp és világgyűlölő nagymamánál tölti. Szűkebb és tágabb környezetük is kifordult magából: a nagymama verései, a szomszéd lány perverz debilitása, a háborús kegyetlenségek között szocializálódva lelkük üres lapjára, e nagy füzet oldalaira a megszokotthoz képest egészen más ábrák kerülnek. Más értékek és más erkölcsök, a fontosról és a nem fontosról, a jóról és a rosszról alkotott, sajátos elképzelések.

Krisztik Csaba, Nagy Norbert, Andrássy Máté, Blaskó Borbála – Fotók: Dusa Gábor

Leginkább erről az alapkérdésről szól A nagy füzet, nem egy behatárolt kor adott történetéről; semmi sem áll távolabb Horváth Csaba rendezésétől, mint a realista történetmesélés. Ez az igazi összművészeti előadás képes arra, amire túl kevés másik: bár minden síkon – mozgásban, zenében, képzőművészetben, színházban – rendkívülit alkot, megfoghatatlan, de jelen lévő rétegével mégsem a racionalitásra, hanem a lélekre, vagy más szóval az ember legnehezebben elérhető és megmozgatható részére tud hatni.

Kádas József, Krisztik Csaba, Nagy Norbert

Ennek a hatásosságnak persze csak egy kicsi, de fontos része megfoghatatlan. Nagyban tehet róla az előadás hihetetlen magas színvonalú kivitelezettsége és minden percben újra meg újra lenyűgöző átgondoltsága. Minden díszletet és kelléket a falusi háztartás alapételei: zöldségek és tészta jelképeznek: a történések ilyen mértékű stilizálása, elemelése miatt nem tereli el a figyelmet a lényegről a sosem teljesen tökéletes színházi valóságutánzás – miközben a látvány esztétikailag és a jelképhasználat ötletessége miatt is rengeteget hozzátesz az előadáshoz; csakúgy, mint a többnyire a színpadon zenélő Ökrös Csaba a fájdalmat hol még fájdalmasabbá, hol elviselhetőbbé, a szépséget hol felerősítő, hol ellenpontozó hegedülése.

Ökrös Csaba, Nagy Norbert, Krisztik Csaba, Simkó Katalin

A társulat régi és új színészeinek játéka épp olyan különleges, mint maga az előadás: nem szerepeik realista kidolgozására törekszenek, inkább figuráik érzelmeit közvetítik virtuóz módon. A legerősebb talán a több szerepet is játszó Simkó Katalin, aki nagyon kevés eszközzel is rendkívül sokszínű, fájdalmasan magával ragadó tud lenni, de Andrássy Máté hatalmas, súlyos, kemény és mindenkire ránehezedő nagymamája, az ikreket játszó Krisztik Csaba és Nagy Norbert hihetetlenül koncentrált játéka, együtt lélegzése, a több szerepben megjelenő Kádas József tucatnyi pontos jellemrajza és Blaskó Borbála szomszédlány-figurájának érthetetlen különcsége, önpusztító pezsgése is egytől egyig maradandó alakítások.

Blaskó Borbála, Simkó Katalin, Krisztik Csaba, Nagy Norbert

Olyan előadás a Forte Társulaté, ami után nehéz megszólalni, és ami után az ember egy kicsit másként él a világban. Hány ilyen van egy évadban?

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés