OLVASTAD MÁR?
 
A kacagás dermedt véget ér
Gogol: A revizor (a Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság előadása) Szerző: Mikes Éva Érdekes házasság a Vígé és a Szputnyiké. A Katonában indult és a saját maga alapította miniszínházban a Szputnyik társulattal kísérletező, határokat...
 
Mit hozna Balázs Péter a Vígszínházba?
Eszenyi Enikő (fotó: Pályi Zsófia, Origo) Beköltözik-e a hamis, üres és semmitmondó huszáros-magyaros nosztalgia a Vígszínházba a jelenlegi, minduntalan a jelenkorra reflektáló, kortárs kérdéseket feszegető repertoár helyett? Ez a tétje annak, hogy...
 
A Jóembert keresünk és a Peer Gynt a POSZT legnagyobb nyertesei
2013. június 6. és 15. között rendezték meg a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozót. A versenyprogramot idén Solténszky Tibor dramaturg, rendező, tanár és Szigethy Gábor író, rendező, színháztörténész válogatták; a tizenkettőből kettő határon túli...

Jó színházat keresünk

0 Komment
0 Reblog

Bertolt Brecht: Jóembert keresünk (Vígszínház)

A Vígszínház nagyszínpadának tavalyi ripacskodó, harsány, közönséges, lebutított, mélységesen kereskedelmi elvű évada után már az is óriási pozitívum, hogy idei első premierjükkel, a korábbi fordításában A szecsuáni jólélekként ismert Brecht-darabbal arról a világról, társadalomról és korról szeretnének elmondani valamit, ami itt és most körülveszi a színházat csakúgy, mint nézőit.

Lengyel Tamás és Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor

Brecht példázata arra keresi a választ, hogy a kapitalizmusban élhet-e jól valaki, aki romlatlanul humánus, s hogy működőképes lehetne-e egy olyan modell, amelyben ez kivitelezhető. Ám mivel nemleges válaszra jut, végül kiszól a közönséghez: a választ nekünk kell megtalálni, „Mert kell jó végnek lenni, kell, muszáj!”. Persze azért nem bíz mindent a közönségre: drámája többféleképpen olvasható, mondandójának hangsúlyait a rendező még jócskán artikulálhatja.

Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor

A Vígszínház azonban nem szakított két éve egyre erősödő szokásával, s egy kínosan gagyi musicalbetétekkel tarkított, leginkább csak a külsőségekre koncentráló rendezéssel, a színészek részéről modoros, affektálással és eltúlzott gesztikulációval jellemezhető játékmóddal mutatta be ezt a drámát (is).

Molnár Áron, Mészáros Máté, Kerekes József, Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor

Michal Dočekal – a többnyire minőségi előadásoknak szentelt Pesti Színházban tavalyelőtt bemutatott, remek Mikve prágai rendezője – megannyi ötlete közül csak néhány vonatkozik a műegészre, s ezek közül is csak keveset gondolt át alaposan. Talán csak egy ilyen van: az emberiséget vizsgáztató, jóembert kereső istenek nála álruhában részt vesznek a cselekmény alakulásában is, ami új, cinikus hangulatot kölcsönöz az előadásnak. Lehetne érdekes ötlet az is, hogy egyedül a főszereplő „jóembert”, Sen Tét játssza nő, az összes többi (férfi és női) szerepet mind férfiak – ám ez a döntés egyáltalán nincs megindokolva, olyan ostobaságot pedig senki sem feltételezne a rendezőről, hogy ez azt akarná jelenteni, a jóság női tulajdonság, a gonoszság, romlottság pedig férfi.

Eszenyi Enikő – Fotó: Garamvári Gábor

Más, a drámát valamiképpen értelmező rendezői elgondolás viszont nem akad az előadásban: Dočekal megelégedett Brecht szövegének a lehető legegyszerűbb, primer olvasatával, nem adva számot arról, mi mást talált még benne a legkonkrétabban deklarált brechti kinyilatkoztatások mellett.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés