AJÁNLÓ
 
08:26
2014. 01. 22.
VII. Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé, 1. nap Hogy minden...
A bejegyzés folyatódik
 
08:26
2014. 01. 22.
Shakespeare: Hamlet (Örkény István Színház) Több rendező kedvelt és kényelmes módszere,...
A bejegyzés folyatódik
 
08:26
2014. 01. 22.
Heinrich Mann - Gáspár Ildikó: A Kék Angyal avagy Egy zsarnok vége (Örkény Színház) ...
A bejegyzés folyatódik
 
08:26
2014. 01. 22.
Anton Pavlovics Csehov: Meggyeskert (Örkény István Színház) Csehov Cseresznyéskertjét...
A bejegyzés folyatódik
 
08:26
2014. 01. 22.
2013. június 6. és 15. között rendezték meg a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozót....
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Egy lepkeszárny súlya

0 Komment
0 Reblog

Mohácsi István – Mohácsi János: A képzelt beteg (Örkény Színház)

A Molière-művet elsősorban címként, másodsorban ihletet és kiinduló pontot adó forrásként használó három és negyed órás Mohácsi-előadás, A képzelt beteg az Örkény Színházban jó három óráig nem szól semmiről. Vagyis persze szól mindenféléről –, főképp szerelmi könnyedségekről és néha nehézségekről, meg a betegség helyett inkább a darabkezdetkor megjelent és hamari visszatértét bejelentő Haláltól rettegő Argan úrról –, csak mondani nem akar semmit. Vagy legalábbis semmi komolyat, tartalmasat, mélyet, jelentőset. Semmi olyasmit, ami miatt az ember – vagy az emberek kis, de el nem hanyagolható része – színházba szeret járni.

Gálffi László, Szandtner Anna - Fotók: Gordon Eszter

Aztán az utolsó negyed órában, amikor főhőséhez hasonlóan az előadás is megretten a vég elkerülhetetlen érkezésétől, hirtelen felvillan egy aprócska lét-konyhafilozófiai dramolett a halál és a halállal szembenéző ember természetéről. De ez már olyan, mint haldoklónak a lánykérés: értékelhető gesztus, de már késő. Hiszen az alapok lefektetése nélkül az előadás nem fog a halálról szólni, legfeljebb megemlíti azt. Márpedig itt alapok helyett csak légvár épült: olyan könnyed, hogy elfújja a lepkeszárnycsapás is, ha Fodor Viola gyászfekete díszletében megmozdulnak a metafora-mivoltukkal együtt a teret domináló pillangók. (Hogy minek a metaforáiként vannak jelen, arra sok szép megoldást lehetne sorolni kény és kedv szerint, de az előadás vagy a címszereplő Gálffi László játéka, jellemének enyhe kidolgozottsága sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja egyiket sem.)

Máthé Zsolt, Debreczeny Csaba, Polgár Csaba, Znamenák István, Trokán Nóra, Szandtner Anna, Bíró Kriszta

A pehelysúlyú első három órát egy olyan történet tölti ki, amelyet kisebb részt a bohózati-szappanoperai kliséket önreflexíven kigúnyoló, nagyobb részben azokat csak önmagukban megteremtő jelenetek építenek fel, ahelyett, hogy Molière szövege helyén egy másik, sikerült és emlékezetes dráma látna napvilágot. De a poénok nem elég jók – vannak nem csak csattanójuk, de valódi tartalmuk vagy előkészítettségük miatt jó viccek, de nem elég –, a helyzetek nagyobb része súlytalan és következmény nélküli, és csak egy-két történetszál kidolgozott annyira, amennyire az egy színházi szövegtől elvárható lenne.

Znamenák István, Gálffi László

És amivel a színészek tudnának mit kezdeni. Szandtner Anna szolgálójának és Znamenák István nemesurának kettőse például kidolgozott és remekül kivitelezett: a férfi viszonozza a nő érzelmeit, amit az komolyan is vesz, de az úr a rangtársai előtt mégis megtagadja őt, hogy annál súlyosabb legyen aztán, amikor végül felvállalja a viszonyt. Szandtner kiváló az önérzetes és szabad szájú, a romantika ügyeiben mégis roppant sebezhető lány szerepében, így igazán megrázó és magával ragadó mélyen átélt boldogsága és összetörtsége is. Bíró Kriszta Argan legkisebb lányaként a megírt sorok közt játszik magának drámát: finom, apró, de elvéthetetlenül pontos jelzésekből, mindent elmondó arckifejezésekből, jelentéssel teli gesztusokból építi fel a testi és ezzel összefüggésben lelki szerelemmel először ismerkedő lányt.

Gálffi László, Debreczeny Csaba

A többi színész azonban – Mohácsi János rendezőtől szokatlan módon – mintha magára lenne hagyva szerepének sekélységével; legalábbis erre utal, hogy a legjobb színészek is rutinnal, külsőségekkel, a bohózatjátszás sablonjaival egészítik ki tehetségüket. Kovács Márton zeneszerző újszerű, atmoszférateremtő zeneszerszámokkal hárítja el a leselkedő veszélyt, hogy rutinszerűvé váljon a Mohácsi-előadások zenei környezete.

Gálffi László és a lepkék

Ha a színháznak súlytalannak kell lennie, hát legyen az profi dramaturgiával, remek humorral, jól felépített karakterekkel és mindenféle értelemben vett következetességgel, a kevésből is sokat kihozó színészi alakításokkal. Na de miért is kéne a színháznak súlytalannak lennie?

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés