Bábszínház 18 éven felülieknek

0 Komment
0 Reblog

Burok (Nylon Group) és Jam (HUPS! Crew)

A magyar színház jelenleg legprogresszívebb, legizgalmasabban fejlődő területe a gyerekszínház, és minden, ami azzal kapcsolatos: csecsemőszínháztól a kamaszszínházon át a színházi nevelésig és a bábszínházig. Utóbbi többek között éppen azért is érdekes annyira, mert - nagyrészt a Budapest Bábszínháznak és a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábos szakképzésének köszönhetően - egyre többen demonstrálják, hogy a báb valójában egyáltalán nem (csak) gyerekműfaj: nem is annak indult valaha, és ma sem csak arra használható. Mindezt - noha ez itt nem a reklám helye - nem lehet jobban leírni, mint a Budapest Bábszínház új szlogenjével: a báb nem korosztály, hanem műfaj.

Burok - Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Makulátlanság-diktatúra

0 Komment
0 Reblog

Varró Dániel – Presser Gábor – Teslár Ákos: Túl a Maszat-hegyen (Pesti Színház)

„Nem olvasok, szomszédasszony,
Nincsen abból konkrét hasznom.”

Egy jónak kikiáltott eszme ráerőltetése mindenkire, főként azokra, akik más eszmék szerint élnek; az ez ellen radikálisan tiltakozó szélsőségesek gerillaharca és a józan megengedőek két szék közt a pad alá esése – ez nem valami aktuálpolitikai dráma szinopszisa, hanem Varró Dániel népszerű mesedarabjáé, a Túl a Maszat-hegyené, amelyet tél óta játszik a Pesti Színház. Már önmagában ennyi nagyon örömteli: ha egy gyerekdarab nem csak szórakoztat, de meg is mutat valami fontosat az életből, az mindig jó pont, pláne, ha annyira rejtetten (és nem szájbarágósan) teszi, mint a Maszat-hegy.

Kovács Patrícia (Maszat Janka) és Hegyi Barbara (Szeplőtlen Szilvia) – Fotó: Pesti Színház / Almási J. Csaba

Varró Dániel ezernyi fárasztóan vicces kínrímjéből (mint a fenti, és a még olyanabbak) felépülve, a népmesék világától szereplőiben és szóhasználatában elrugaszkodó, alapstruktúrájában és érthetőségében mégis hasonló mese ez, a piszok-barát Maszat Jankáról (Kovács Patrícia), akit elrabolnak a patyolat-katonák, és akinek segítségére siet a harmadikos barát, Andris (Molnár Áron). Közben találkozunk a meg nem értett angol költővel, aki „még a telefonját sem töltetné fel Varró Danival, az esemesköltővel”, Morzsányi Gézával, a törpekatonával és barátjával, a sepregető Partvis Attilával – ha a gyerekek (nyilván) nem vélik felfedezni a kortárs magyar irodalmi utalásokat, a figurák akkor is eltaláltak és érdekesek. Az abszolút mozgékony, mégsem túl rohanós játékkal a Színművészetin végzős Néder Panni rendező eléri, hogy az egyébként túl hosszú (szünettel két és fél órás) előadáshossz ne legyen megterhelő – bár a cselekményt nem eléggé előre vivő, rengeteg dal kicsit megtöri a ritmust. S mivel a színészek jóban-rosszban is szerethető figurákat játszanak – persze Kovács Patríciával és a begipszelt lábbal is lankadatlan lelkesedésű Molnár Áronnal az élen –, tulajdonképpen nincs is olyan pontja az előadásnak, amelyet ne lenne jó nézni.

Józan László (Náthás Angol Költő), Molnár Áron (Andris) és Csőre Gábor (Turgenyev, a burgonya) – Fotó: Pesti Színház / Almási J. Csaba

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés