Küldjön puszit Kulka Jánossal!

0 Komment
0 Reblog

Nagyszerű marketingfogással rukkolt elő a Katona József Színház. A Gifszínház nevű oldalukon 90 animált gifet töltöttek fel a társulat színészeivel szabad felhasználásra, így mostantól az interneten bárki szerelmet vallhat Ónodi Eszterrel, könyöröghet Nagy Ervinnel, gúnyolódhat Kulka Jánossal, vagy küldhet egy kis riszálást Jordán Adéllal.

Még több gif erre.

A képmutatás életvitel

0 Komment
0 Reblog

Eugene O'Neill: Hosszú út az éjszakába (Kecskeméti Katona József Színház)

Zsótér Sándor a tavalyi, a társadalom és a politika rákfenéiről gondolkodó évada után idén az emberekről beszél: azokról a dolgokról, amelyeknek muszáj lenne működnie az emberekben, hogy az élet tényleg élhető legyen. Az ő keze alatt Eugene O'Neill darabja ezek hiányáról és az élhetetlen életről szól Kecskeméten: hogy hogyan csapjuk be először is önmagunkat, ha a problémákról van szó, és hogyan vagyunk képtelenek ebből kifolyólag érdemben reagálni arra, ha a másik így vagy úgy, de segítségért kiált. Hogy hogyan bénul meg minden attól, ha az ember nem vesz tudomást a valóságról, és ha gyenge, gyáva vagy vak ahhoz, hogy néha magára vegye a másik ember terhét is. Mert ha nem tesz így, akkor képtelenség az egymás melletti élet.

Trokán Nóra - Fotók: Walter Péter

Rubin Szilárd - Németh Gábor: Ahol a farkas is jó (Katona József Színház, Kamra)

Jancsó Ladányi Piroska-története kész regény. A rossz családba született törökszentmiklósi lányt azért végezték ki, mert ő volt az elsőszámú gyanúsítottja - és alighanem elkövetője - több tizenéves lány meggyilkolásának az 1950-es évek elején. Hogy pontosan ki és miért akarta holtan látni a lányokat, rejtély: vagy leszbikus kéjgyilkosságok voltak, vagy a lány csak a kislányok ruhájáért, cipőiért ölt, vagy a faluban állomásozó szovjet katonák erőszakolták meg őket Piroska segítségével, és a tanúkat akarták elnémítani - vagy mindezek valamilyen kombinációjában rejlik az igazság.

Mészáros Béla - Fotók: Dömölky Dániel

Ledöntik a civilizáció falait

0 Komment
0 Reblog

Makszim Gorkij - Radnai Annamária: Fényevők (Katona József Színház)

"Új formák kellenek. Új formák, és ha azok nincsenek, akkor inkább ne is legyen semmi." Nem akarok Kosztya Trepljovra hasonlítani Csehov Sirályából, és nem akarom azt mondani - sem azt gondolni -, hogy a színháznak csak akkor van értelme, ha folyamatosan meghaladja korábbi önmagát, ha mindig a kortárs formai újítások tükrében értelmezi újra magát, ha minden alkalommal mást és máshogyan akar megmutatni, mint amit már láttunk. Mégis azokat az előadásokat tartom igazán izgalmasaknak, amelyekről már elbeszélésmódjuk, formaviláguk, az általuk beszélt színházi nyelv alapján is látszik, hogy nem készülhettek volna öt, tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt.

Fekete Ernő, Ónodi Eszter, Kocsis Gergely - Fotók: Szilágyi Lenke

A borbély (a Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkciós Iroda és a Természetes Vészek Kollektíva közös előadása)

A borbélyról, a fodrászról mindenki tud valamit, de mindenki csak egy kis mozaikdarabnyit a nagy egészből: a hajvágásra érkező kuncsaft valamivel hosszabb részt hall a fecsegő mester élettörténetéből, a gyors borotválásra érkező csak pár mondatnyit. Kivéve persze, ha a borbély nagyközönség előtt dolgozik, mert színház az egész szalonja, és néző benne minden férfi és nő. Mint a Katona József Színház és még megannyi közreműködő monodrámájában, amit Bán János ad elő egy eddig használaton kívüli, Kossuth Lajos úti üzlethelyiségben. Egy-két néző szakáll nélkül megy haza, néhányan nem váltanak jegyet, csak a kirakat túloldaláról bámulnak, a borbély meg nyír, és beszél.

Bán János - Fotók: Dömölky Dániel

A vörös szín egyszerre jelöli a vért, a csillagot és a színházi függönyt: Máté Gábor darabot rendez Szabadkán arról az délvidéki lakosság által elszenvedett magyarellenes megtorlásról, amely Bácska revizionista invázióját követte 1944-ben. A készítők szerint a színháznak nem feladata a leleplezés, ám a háborús bűnöket övező tudatlanságon segíthet, a tabut ledöntheti, a párbeszédet beindíthatja. A Vöröst párhuzamosan játsszák majd a budapesti Katona József Színházban is. A szabadkai próbán jártunk.

A hamisjézus felpiszkál

0 Komment
0 Reblog

Marius von Mayenburg: Mártírok (Katona József Színház, Kamra)

Kellemetlen és kellemetlenkedő darab a kortárs német szerző, Marius von Mayenburg egészen friss, 2012-es drámája - és nehéz eldönteni, hogy ez jó vagy nem jó. Jó, mert úgy mutatja meg a vallási fanatizálódás folyamatát, egyúttal egy kamasz és a környezete közti teljes értetlenség és tanácstalanság minden káros hatását, hogy szinte lehetetlen legyen megkérdőjelezni a jelenetek igazságát; az ív minden pontja dermesztően logikusan következik az előzőből. És nem jó, mert idővel meglehetősen kimódoltnak kezd tűnni, hogy tényleg minden megtörténik, ami csak fokozhat a helyzetek kellemetlenségén: akinek bornírtnak kell lennie, az hihetetlenül bornírt; ha az amúgy is vérlázítóan igazságtalan helyzetet már csak egyetlenféleképp lehet még igazságtalanabbá tenni, hát előjön az az egyetlen mód; ha egy képtelen vádra kéne egyszerű cáfolatot adni, a megtámadott csak tátog némán. Olyan ez a színdarab, mint egy festmény a minden részletében eszményi naplementéről: minden igaz, ami benne van, mégis valódibbnak tűnne, ha legalább valami megtörné azt a nagy tökéletességet.

Takátsy Péter, Tasnádi Bence, Ónodi Eszter - Fotók: Dömölky Dániel

Kulka János a Katonába szerződik

0 Komment
0 Reblog

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Miután otthagyja a Nemzeti Színházat, Kulka János a Katona József Színház társulatának tagja lesz, írja a hvg.hu.

Mérgezett emberek

0 Komment
0 Reblog

Ibsen: A nép ellensége (Katona József Színház)

Hálásak lehetünk Zsámbéki Gábor rendezőnek, hogy Ibsen eredetileg ötfelvonásos darabját egy részben és jócskán meghúzva játszatja. Az előadás így nem ül le, a hangulatból nem lépünk ki. A spirál alsó ívén szállunk be és szépen felcsavarodunk benne a tetejéig. Közben a felfogás, ráébredés, felismerés, meglepődés, elkeseredés csigavonalain araszolunk felfelé: megértjük, miről is van szó.

Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt

Egy évszázad két óra alatt

0 Komment
0 Reblog

Réczei Tamás: Vasárnapi gyerekek (kecskeméti Katona József Színház)

Réczei Tamás Vasárnapi gyerekek című drámája a teljes huszadik századi Magyarország bemutatására vállalkozik a numerus clausustól a rendszerváltásig és a taxisblokádig, egy család három generációjának családregényén keresztül. A zsidó, munkaszolgálatból menekült, meggyőződéses pártkáderré váló nagypapa, a disszidálási kísérlet során elkapott, az Eichmann-perben is közreműködő, később rendszerváltó politikussá felnövő apa és a család múltját kutató, mai korban élő fiú a három főszereplő. A bátorságával, ízlésével a vidéki színházak közül kiemelkedő kecskeméti Katona vállalkozása tehát igen nagy ívű és ígéretes.

Márton András, Szemenyei János, Réti Erika, Decsi Edit, Porogi Ádám - Fotók: Walter Péter

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés