A Pécsi Országos Színházi Találkozó történetében soha nem történt még meg kortárs szerzővel az, ami idén Székely Csabával: a drámaírónak öt különböző színdarabja szerepel valamilyen formában a fesztiválon. Az erdélyi szerző ugyanakkor váltig állítja: eddig sem tudott, és még most sem tud drámát írni.
Székely Csaba - Fotó: MTI
A Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum nevű rendezvénysorozatának nyitónapján úgy tűnt, mintha a könyvkiadóknak nem lenne más vágya ma Magyarországon, mint kortárs magyar drámaköteteket kiadni. Az "Édes Erdély"-mítoszt leromboló Székely Csaba és a Magyar Dráma Napján született Pintér Béla köteteinek bemutatóján szó esett a székelyek egyetlen valódi hagyományáról és arról, mikor improvizált először és utoljára Pintér Béla és Társulata.
Székely Csaba - Fotók: Simara László
Székely Csaba: Bányavirág (Nemzeti Színház)
Talán egyetlen példa sem volt arra az elmúlt évek során, hogy egy (nem klasszikus) drámát majdnem egyszerre két budapesti színház is bemutasson, ráadásul úgy, hogy az egyiket ugyanaz a rendező vigye színre, aki két évvel korábban egy harmadik színházban már megrendezte az ominózus darabot. Sebestyén Aba igazolja a faramuci helyzet miatti balsejtelmeket: gyakorlatilag különösebb változtatás nélkül - persze más színészekkel - újrarendezte a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház POSZT-nyertes előadását. Ugyanolyan fúvószenét játszik a színpad hasonló pontján egy zenész, ugyanazt a temetés utáni részegség-jelenetet ugyanolyan elnyújtott kabaréjelenetté formálja, ugyanazt a pálinkáskannát csapolják meg ugyanolyan gumicsővel, mint abban a másik előadásban - és így tovább. A színészek, a jellegében azért nem eltérő díszlet-jelmez és egy-két kisebb helyzetkomikum: ennyi újdonság került csak a Nemzeti előadásába.
László Zsolt és Tompos Kátya - Fotók: Znamenák István
Kereső
Olvasóim
