AJÁNLÓ
 
10:51
2013. 07. 03.
Bacsó Péter - Hamvai Kornél: A tanú (Thália Színház) A magyar filmtörténetben...
A bejegyzés folyatódik
 
10:51
2013. 07. 03.
Egy elmebeteg nő naplója (Csáth Géza írásai alapján) – A szabadkai Népszínház Magyar Társulata...
A bejegyzés folyatódik
 
10:51
2013. 07. 03.
Horváth Péter – Aare Toikka: Help (Kolibri Pince)Mivel a Kolibrit az ország egyik legfontosabb,...
A bejegyzés folyatódik
 
10:51
2013. 07. 03.
Vasárnap este harmincnegyedik alkalommal osztották ki a Színikritikusok Díját. A legjobb előadás...
A bejegyzés folyatódik
 
10:51
2013. 07. 03.
Shakespeare: Vízkereszt, vagy bánom is én (Kőszegi Várszínház) A nyári színházaknak...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Apa, ne igyál!

0 Komment
0 Reblog

Gém Zoltán: Starfactory (Thália Színház)

Nagyon egyszerű történetsablont próbál használni az elsőműves Gém Zoltán a Thália számára írt musicaljében: azt, amelyben a szerző bemutat egy értékvesztett állapotot, majd szemlélteti, azzal szemben mi volna a helyes út. Ám belezavarodik ebbe a nem túl bonyolult feladatba. Adott ugyanis a Starfactory, a csúnya, kapitalista sztárcsináló gépezet, a tévés tehetségkutató, ahol – nahát! – csak a nézettség a fontos, de a szereplő fiatalok lelkét senki nem pátyolgatja. Az innen kiesett üdvöske, a becsülendő elvekkel megáldott utcazenész meg két idős bohóc ezért „alternatív koncertet” szerveznek, amelyen végül (és ez nem költői túlzás!) minden negatív figura megjavul, mindenki újra megszereti egymást és mindenki kibékül mindenkivel. A háttérben, a kivetítőn eközben boldog családok mosolygós reklámfotóit vetítik.

Fotók: MTI

Ám ezt az erkölcsi példabeszédet mégis igen nehéz értelmezni, és nem is csak azért, mert mind a cseppet-sem-alternatív koncert, mind az utcazenész repertoárja pontosan ugyanolyan (vagy a mai popzenei trendek átlagából semennyire sem kitűnő, vagy más musicalek dalaival túlontúl nagy hasonlóságot mutató) számokból áll, mint a tehetségkutatóé. De azért sem, mert a koncert-szervezés minden csínját-bínját a tévéműsorból lesi el a Szeszélyes Évszakok szomorúbb perceit megidéző Koltai Róbert – Hunyadkürti István páros, sőt, a stáb tagjai is onnan pártolnak át, és még épp időben becsatlakozik a hírnév múlandóságára rádöbbenő tévés nyertes is. A közönséget pedig azért érdekli az egész, mert itt énekel először a tehetségkutatóban felfedezett üdvöske. Akkor tehát ugyanaz a (tévé)műsor attól válik erkölcsileg is kifogástalanná, hogy nem a tévében van? Vagy egy kicsit több jóindulattal: ha ugyanazt a szórakoztatóipari terméket önző emberek állítják elő, az rossz, ha viszont jó szándékú, kedves félbolondok, az jó?

Gulyás Attila

Mert a néző persze tanulságot keres, hiszen mást nemigen kínál a mű: a példabeszéd kifejtésén kívül egy roppant közhelyes szerelmi szál fedezhető még fel benne, valamint jelenetek a kiesett lány sztárcsináló utáni életéből. Ez akár érdekes is lehetne – a félárva lány terhes testvérének segít be alkoholista apjuk falusi kocsmájában –, ha világképét és problémaábrázolásának mélységét nem jellemezné pontosan a jelenet, amelyben a két lány ráismerve a probléma súlyára, és egyből szállítva a minden tekintetben leghatékonyabb megoldást, angyali hangon eléneklik az üveget markoló férfinek, hogy „apa, ne igyál”. (Laklóth Aladár olyan értelmiségi alapállásból játssza a vidéki alkoholistát, hogy azt még az is nehezen hiszi el, aki életében nem merészkedett túl a pesti Nagykörúton; viszont szaxofontudása jól illeszkedik karakteréhez.) Amúgy is nehéz komolyabban belehelyezkedni a szituációkba, mert Gém Zoltán láthatóan jobban kedveli a „varázsütés” szót, mint a „jellemfejlődés”-t, és ez nem csak a tényleg paródiaszerű fináléra igaz: a jellembeli változások nemhogy kifejtve, de megindokolva sincsenek.

Gulyás Attila, Hunyadkürti István, Koltai Róbert

Horváth Péter rendező nem próbálja kompenzálni a szövegkönyv hiányosságait, a megíratlan részeket nonverbális eszközökkel eljátszatni, s amit csak lehet, a külsőségekre koncentrálva jelenít meg. Vida Péter minden melegsztereotípiát felvonultatva játszik cicanadrágos stylistot, a nyertes srác anyját játszó Gubás Gabi, hogy nehogy egy percig is komolyan lehessen venni, borzalmas orosz akcentussal beszél. S míg Egri Bálint (tévés rendező) és Molnár Gyöngyi (a terhes nővér) egy-egy színből megrajzolva, de határozott kontúrokkal hozzák egyszerű figuráikat, addig a többiek jobban énekelnek, mint ahogyan játszanak – pedig nincs szó különösebben emlékezetes hangokról.

Vida Péter, Nagy Adrienn

Az önreflexív, saját közegéről – több szereplő valóban megfordult tévés tehetségkutatóban – kritikus hangon beszélő musical létrehozásának szándéka kifejezetten szimpatikus. Ám az átadni kívánt üzenet ennél jóval pontosabb átgondolása és a darab sarkalatos pontjai közti szakaszok gondos, nem elnagyolt kifejtése nélkül a vállalkozás kudarca abszolút érthető.

Kövesd az Egyfelvonást a Facebookon!

Erről beszéltek:

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />

Olvasóim

Bódi Tamás puskar Kovács Bálint bujdosobori Butterfly Pallag Zoltán cultrobot28 egyfelvonas lucka Csobod Luca ivanyiorsolya bg

Feedek

Hirdetés